Amennyiben mégis rendszerezni szeretném a 70-es évek után készült, illetve eddig látott filmeket, viszonylag könnyen negyedelhetőek és felfűzhetőek egy-egy gondolatláncra. Nyilván itt már nagyobbak a különbségek a képi megvalósításban, mint mondjuk a 40-es években, mikor csak összekeverték egy robot nevének betűit és anagrammát alkotván jöttek elő új filmmel viszonylag hasonló köntösben. A régi idők robotfilmjeiben döntően a Földre érkező gonosszal kell az emberiségnek megküzdenie, míg a későbbiekben négy kategóriát véltem felfedezni. Szubjektív a meglátás, átfedések is lehetnek a kategóriák között, sőt akár egy filmet több helyre is be lehet sorolni. Tudományosan nem jártam körbe a témát, nagy filmguruk könyveit se lapozgattam át, mégis arra a megállapításra jutottam, hogy a következő négy kategória jöhet szóba:
- Robot, mint gépezet
- Érzelmi oldalról való megközelítés
- Futurisztikus beállítottság, valóságra való törekvés
- Mesterséges intelligencia.
Az első kategóriába sorolnám azokat a filmeket, melyekben a robotok nem feltétlen emberi kinézetűek, bár kivételek mindig akadnak (Terminátor, Robotzsaru). A hangsúly nem az emberi mivolt hangsúlyozásán van. Főként akciófilmeket és sci-fiket sorolnék ide. Pl.: Star Wars, Transformers...
Az érzelmi alapú kategóriába rendszerezném az emberi viselkedést, jellemet, érzékenységet felvevő robotokat, kiváló példa A kétszáz éves ember, A.I. Mesterséges Értelem. Ezek a filmek a lelkünkre hatnak, köteléket kezdünk érezni filmben szereplő robotokkal, annyira humanoid kinézetűek, hogy igazán könnyű őket elfogadni és megszeretni, akár még azonosulni is.
A futurisztikus témakörbe pakolnám a I, Robot, Szárnyas fejvadász filmeket. Jellemezőjük, hogy Földön játszódnak. A Blade Runner majdnem 30 év készült, de még mindig nem értünk 2019-be, hogy láthassuk mennyiben tévedhettek az alkotók. Nem is tévedés, inkább csak a fantázia és a valóság szétválása.
A legutolsó témakör az intelligencia kérdését járja körül, olyan filmekben, mint a S1m0ne, A.I. Mesterséges értelem. Sorolhatnám még, ez a kategória jobban hajaz az emberi kinézetre, de első sorban a tudás áll a központban. Olyan lények képesek emberként viselkedni, akik valahonnan máshonnan származnak, vagy akár csak virtuálisan léteznek. El is tudják hitetni másokkal, hogy valódi hús-vér emberek. Flubber című filmben Weebo egy kis repülő dobozka, mégis úgy viselkedik, mint egy nő. Szerelmes a professzorba, mindent megtenne érte, itt szerelem vizualitását úgy oldották meg, hogy mikor kifejti érzéseit a robot, egy fiatal női arc jelenik meg a kijelzőjén. Ezzel utalva arra, hogy ő valójában ilyennek képzeli magát, ezért sem lenne lehetetlen a szerelem köztük.
Van olyan film, amit két kategóriánál is felsoroltam, már az elején leszögeztem, hogy a határok elmosódottak, sokszor nem egyértelműek, inkább irányvonalak, melyek segíthetnek a tájékozódásban. Nem is cél kategorikusan bélyegezni minden egyes filmet vagy szereplőt.
Végezetül megemlíteném a remake-k renesszánszát. The Day, The Earth Stood Still az egyik remek példa arra, hogy a jól bevált régi kasszasikereket könnyen fel lehet eleveníteni és felturbózni a mai technikai háttérrel. Tehát a régi filmek is inspirálólag hatnak még ma is az alkotókra. A nagy elődöket a robotika témakörében sem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha megnézzük az elmúlt 20 év technikai és vizuális effektek fejlődését.
